Minden, amit a lencséről tudni kell
Aprószemű, jellegzetes ízű és nagyon egészséges – ez a lencse, ami, bár ritkán kerül az asztalra, igen értékes táplálék. Bejegyzésünkben összegyűjtöttük, hogy miért érdemes sokkal-sokkal több lencsét fogyasztanunk!
A lencse már hosszú évezredek óta az emberek egyik legfontosabb tápláléka, ennek ellenére az elmúlt évtizedekben nem jut számára megfelelő elismerés. Csupán most, a reform táplálkozás előretörésével jelent meg több receptben, sőt az egészséges táplálkozást propagáló éttermek kínálatában is.
A lencse a régmúltban
A lencsét már az időszámításunk előtti időkben is fogyasztották a déli vidékeken, például Törökországban, Szíriában. Igen nagyra tartották, egyfajta népeledel volt, amit gyakran még a temetkezés során is a sírba helyeztek a halottal. Jótékony hatásaira már az ókoriak is felfigyeltek: a különféle májbetegségek esetén javasolták a lencse fogyasztását.
Egészen a 18. századig azonban a lencse a szegények eledele volt, előkelő családok asztalára semmi szín alatt sem kerülhetett. Először Marie Leszczynska lengyel származású francia királyné bemutatta ezt az értékes eledelt a francia arisztokrácia számára, ettől fogva kezdett a gazdagabb néprétegek körében is elterjedni.
Kis szemben nagy erő
A lencsének több típusa is létezik, itthon a barna és a vörös lencse a legelterjedtebb. Fehérjetartalma roppant magas, 10 dkg-ban másfélszer annyi fehérje van, mint 10 dkg marhahúsban, ezért a húsmentes étrendet követők egyik legfontosabb fehérjeforrása.
Ásványianyagokban gazdag, ahogy kalciumban, magnéziumban, foszforban is, illetve található benne vas és kálium is. Magas kalóriatartalma (350 kcal/10 dkg) és rosttartalma miatt elősegíti a szervezet kiegyensúlyozott működését.
A lencse és a hiedelmek
A lencse az újév egyik fontos szereplője. A hiedelem szerint az apró lencseszemek a bőséget, a gazdagságot, a pénzt szimbolizálják, így aki újév napján lencsét eszik, arra a következő esztendőben rámosolyog a szerencse.
Legjobb lencsés receptek
A lencse igen sokoldalú alapanyag a salátától, levestől kezdve a főételig, minden készíthető belőle. Fontos tudni, hogy ahogy öregszik a lencse, úgy növekszik a főzési idő. Mielőtt a tűzre kerülne, érdemes átöblíteni, a barna lencsét akár be is lehet áztatni, így a főzési idő lerövidül. A vörös lencse esetén azonban az áztatásra semmi szükség, anélkül is gyorsan elkészül. Ha szeretnéd megúszni a kellemetlen következményeket, például a puffadást, akkor az első főzővizet érdemes leönteni a szemekről.
Jöjjön néhány klasszikus recept!
Lencsefőzelék
Az iskolai menzákon kóstolt lencsefőzelék emléke sokakban még igen élénken él, sajnos negatív előjellel. A valóságban azonban a lencsefőzelék az egyik legfinomabb étel lehet a világon, ha jól van elkészítve.
Hozzávalók:
- negyed kg lencse
- 1 db vöröshagyma
- olaj
- liszt
- 1 tk fűszerpaprika
- 2 szem babérlevél
- 1 ek mustár
- 1 pohár tejföl
- 1 ek citromlé
- só, cukor ízlés szerint
- 1 l alaplé
Elkészítés:
Elsőként a lencsét átöblítjük és néhány órára beáztatjuk. A vöröshagymát apróra vágjuk, olajon dinszteljük, megszórjuk pirospaprikával, majd felöntjük az alaplével. Ezt követően a leszűrt lencsét hozzáadjuk az alapléhez, sót és babérlevelet adunk hozzá. Habarást készítünk a tejfölből és a lisztből, ehhez keveset keverünk a főzőléből, hogy amikor beleöntjük, akkor ne csomósodjon be. Végül mustárral, cukorral és citromlével ízesítjük.
Lencsesaláta
Laktató, könnyen elkészíthető és igazán passzol a húsos ételekhez. Ez a lencsesaláta! Nézzük, hogyan készül!
Hozzávalók:
- fél kg lencse
- babérlevél
- 1 db lilahagyma
- 2 gerezd fokhagyma
- 1-2 kevés citromlé és ecet
- ízlés szerint méz és mustár
- olívaolaj
- só, bors
Elkészítés:
A lencsét átmossuk és beáztatjuk pár órára. Ezt követően leöntjük az ázó vizet és frissben feltesszük főni a babérlevelek, a fokhagyma társaságában, kevés sóval fűszerezve. Amíg fő, addig felvágjuk a lilahagymát és a főtt, leszűrt lencséhez adjuk. Az öntethez összekeverjük a citromlevet, az ecetet, a mézet, a mustárt, az olívát, a sót és a borsot. Végül elöntjük az öntettel a lencsét és ha lehetőség van rá, egy napig állni hagyjuk, így az ízek igazán össze tudnak érni.