Miért eszünk fánkot farsangkor?
Lehet szalagos vagy csöröge, csokoládés vagy lekváros, hívhatják krapfennek vagy pampuskának. Száz szónak is egy a vége mai írásunkban a fánkról lesz szó: körbejárjuk eredetét és fény derül arra is, hogy miért lett nélkülözhetetlen kelléke a farsangi időszaknak.
Nyilván nem árulunk el nagyon nagy újdonságot azzal, hogy a fánk eredetének, illetve hagyományainak megannyi verziója van, mint ahogy az elkészítési módjaira is számtalan recept létezik. Alábbi írásunkban megpróbálunk utánajárni.
Mi is az a farsang?
Mindenekelőtt érdemes tisztázni, hogy tulajdonképpen mi is az a farsang. A farsangi időszak hivatalosan vízkereszttől (január 6.) húshagyó keddig (a húsvétot megelőző 40. nap) tart. Ezt követően a hamvazószerdával pedig elkezdődik a 40 napos böjt. A farsang tehát a nagyböjtöt megelőző időszak, a nagy lakomák, mulatságok, bálok ideje és mivel nem tartozik hozzá jelentős keresztény vallási ünnep, főleg a tél elűzésével kapcsolatos néphagyományok kapcsolódnak hozzá. Legjelentősebb eseményei a karneválok, így például szorosan ide kapcsolódik a híres velencei karnevál, de ha itthoni példát akarunk rá a mohácsi busójárás is egyfajta karneválnak tekinthető, amelynek célja a tél elűzése.
Miért eszünk fánkot farsangkor?
A régi időkben az a hagyomány járta, hogy aki ebben az időszakban fánkot süt, házának tetejét még a legádázabb tavaszi viharok és szelek sem képesek elsöpörni. De az udvarláshoz, a párkereséshez is szorosan kötődik a fánk hagyománya. A legények ugyanis ilyenkor járták végig a lányos házakat, amelyek mindegyikében finom fánkkal kínálták őket. A hagyomány szerint, ha a fánkot kínáló lány megfelezte a legénnyel a fánkot, akkor azzal azt fejezte ki, hogy viszonozza a szerelmét, tehát készülhetnek az esküvőre, ráadásul a fánk oldalán megjelenő szalag egyben a karikagyűrűt is szimbolizálta. Bár a fenti hagyományokból napjainkra már nem sok maradt, de azt továbbra is elmondhatjuk, hogy a farsanghoz leginkább kötődő, legismertebb ételünk a farsangi fánk.
A fánk eredete
Léteznek természetesen vicces anekdoták és mendemondák is a fánk megszületésével és történelmével kapcsolatban, idézzünk fel most ezek közül is néhányat.
A legismertebb és talán legviccesebb fánkhoz kötődő anekdota szerint a fánk Bécsből származik. Történt ugyanis, hogy egy Krapfen nevű igen híres bécsi pék meghalt és ezt követően felesége vette át tőle a pékség vezetését. Azonban az asszonykára reggelente rengeteget kellett várnia a kenyérre áhítozó osztrák vendégeknek, akik ennek bizony hangot is adtak. Mondjuk a péknét sem kellett nagyon félteni, hiszen az anekdota elmondása szerint egy kelt tészta darabot dobott az őt becsmérlő vendégek közé, azonban a dobás célt tévesztett, majd egy sistergő olajjal teli edényben landolt és fenséges illata bejárta az egész pékséget. Így született meg az első fánk, amelyet az anekdota szerint tehát ezért neveznek arrafelé mind a mai napig krapfennek.
Egy másik anekdota szerint Marie Antoinette egy udvari álarcosbálról szökött meg majd elvegyült az utcai sokadalomban. Mivel megéhezett, vásárolt egy fánkot egy utcai árustól, ami annyira ízlett neki, hogy végül kísérőjének az egész kosárnyi fánkot meg kellett vásárolnia. A fánkkészítőt később magához rendelte és az udvari konyhán adott neki munkát, ezzel onnantól a királyi lakomák részévé téve a fánkot.
Léteznek azonban ennél jóval egyszerűbb és kevésbé izgalmas feltételezések is a fánk kapcsán, az egyik ezek közül azt állítja, hogy Olaszországból származik és egyszerűen Beatrix közvetítésével került Mátyás király udvarába.
Elkészítése
A fánkról egyébként elmondható, hogy rengeteg variációja létezik (pl.: csöröge, burgonyás), a világ számos helyén elterjedt és ennek megfelelően rengetegféleképpen hívják. Erdélyben például pánkónak, a Felvidéken siskának, a palócok pedig pampuskának nevezik. Minden esetben könnyű tojásos kelttésztából készül és bő zsírban vagy olajban kerül kisütésre. Fogyaszthatjuk töltve vagy töltetlenül, sósan vagy akár édesen is.
