Skip to main content

A sör eredete

| Blog

Valahányszor a gasztronómia múltjában kezdünk kutakodni, teljesen természetes módon ugyanabba a csapdába esünk, hiszen nem találunk (és ha jól belegondolunk nem is találhatunk) egzakt magyarázatot egy-egy ital vagy étel pontos eredetére, születésének pontos körülményeire.

Természetesen nincs ez másképp a sör esetében sem.

Arra, hogy mikor, ki és hogyan készített legelőször sört a világon lehetetlen válaszolni, azonban a feljegyzéseknek, emlékeknek és különböző régészeti leleteknek köszönhetően azt biztosan kijelenthetjük, hogy a sör története több évezredes múltra tekint vissza.

Az első hivatalos sörre utaló lelet mintegy 7000 éves. Egy szudáni ásatáson ugyanis több, ebből a korból származó edényben találtak sörre utaló maradványokat.

 

Ki gondolná azonban, hogy a legrégebbi sörrel kapcsolatos írásos emlék tényleg szorosan egybeforr a történelemmel. Ha emlékezetünkben felidézzük tehát gyermekkorunk történelemóráit, azon belül is az ókori Mezopotámiát, a Tigris és az Eufrátesz folyók között területet, a múltból bizony feldereng egy bizonyos Hammurapi nevű babiloni király és a nevéhez szorosan kapcsolódó törvényoszlop. Hammurapi törvényoszlopa nem volt más, mint az időszámításunk előtti 1700-as években uralkodott király törvényeinek gyűjteménye, amelyen bármilyen hihetetlennek is tűnik felbukkannak a sör minőségbiztosítására vonatkozó szabályok, mitöbb azok megszegőit, ahogy az akkoriban szokás volt igen szigorú büntetésekkel igyekeztek elriasztani a gaztettől. Szintén a törvényoszlop tanúskodik arról, hogy a sört folyékony kenyérnek, a kovászt anyasörnek, a kenyeret pedig szilárd sörnek nevezték.

 

De hogy ne menjünk messzire, sem korban, sem pedig időben az ókori Egyiptom egyik szövegemléke szerint Ré főisten egyenesen a sör és az Elephantos szigeti papok segítségével mentette meg az emberiséget. Ezt követően erről a tettről természetesen minden évben megemlékeztek, az eseménynek pedig stílusosan a Részegség ünnepe nevet adták. Ahogy a fennmaradt sírkamrák falfestményeiről és a papirusztekercsekből kiderül nem csak az uralkodóosztály, hanem a középosztály, sőt maguk a rabszolgák is fogyaszthatták az akkor még datolyalevelekkel ízesített nedűt.

 

Ha az ókori Görögországot és a Római Birodalmat vizsgáljuk a sör szempontjából, elmondhatjuk, hogy fogyasztását egyenesen barbár szokásnak tartották és kizárólag azokon a területeken készítettek sört, ahol a talaj borszőlő termesztésére nem volt alkalmas. Ezekben a kultúrákban ugyanis sokkal inkább a borkultúra virágzott és egyértelműen a szőlőből készült ital játszotta a központi szerepet, annak fogyasztása volt a megszokott, épült be a mindennapokba.

 

Következő állomásunk Germánia, ahol vélhetően egy sörfőzésre használt szerkezetet találtak egy régészeti ásatáson, amelyet minden bizonnyal Germán katonai csapatok használhattak a 4. században Nagy Konstantin császár idején és mindeközben szintén régészeti leletek bizonyítják, hogy Flandria területén is nagyban virágzott a sörfőzés. Nade visszatérve Germániára, ha akár a mai Németországot nézzük elmondható, hogy a németek az egyik legnagyobb sörfogyasztók világviszonylatban. Ez is egyértelműen az ókorban gyökerezik, hiszen az akkor élt germánok az istenek italának tartották a sört, sőt a tőlük kicsivel északabbra élő skandináv népek egyenes azt gondolták, hogy az általuk mennyországnak tartott Walhallában a sör patakokban folyik. Ezekre a kultúrákra az volt jellemző, hogy a sört már főzéssel állították elő és fűszerekkel, valamint mézzel ízesítették, sőt a csatákba is magukkal vitték sörfőző eszközeiket ezzel megteremtve a tábori sörfőzés alapjait.

Bár az V. századi Britanniában a katolikus egyház már elítéléssel lépett fel a nagy a mértékű sörfogyasztás ellen, a sörfőzés hagyománya mégis jelentősen kapcsolódik a kolostorokhoz. Praktikus okokból maguk a szerzetesek is előszeretettel főztek sört, mégpedig azért, mert az ivás nem volt tiltott böjtjük alatt, sőt volt, úgy, hogy engedélyezték, hogy a parasztok a rájuk kirótt egyházi adót sörben fizessék meg. Sokak szerint egyenesen a szerzetesek nevéhez fűződik a komló elterjesztése a sör ízesítéséhez, amivel nagyban javítottak és újítottak a sörfőzés technikáján.

 

A sörfőzés történetkének tehát egyik, ha nem a legnagyobb mérföldköve a komló használatának bevezetése volt. Amíg korábban a sör ízesítésére, a kesernyés íz előállításának céljából tölgyfakérget, mézet, gyömbért, szegfűszeget vagy akár illatos füveket használtak, addig. a XIII. századtól (Anglia kivételével, ahol a komló használata 1524-ig nem volt engedélyezett sör készítéséhez), szinte egész Európában egyértelműen a komló váltotta fel a fenti ízesítő anyagokat. Végül Angliában is virágzásnak indult a tömeges sörfőzés, amely VIII. Henrik uralkodása köré tehető. Itt főleg az úgynevezett ALE típusú (felső erjesztésű) sörök terjedtek el.

 

A következő mérföldkő a sörfőzés történetében a céhek megjelenése volt. A kolostorokban oly népszerű sörkészítés helyszíne a XIII. századra egyre jobban áttevődött a középkori városokba. Ahogy azt a történelemkönyvekben oly sokszor olvashattuk a különböző mesterségek képviselő céhekbe tömörültek, mégpedig azért, hogy érdekeiket érvényesíteni tudják. Ez idő tájt látott napvilágot az első rendelet is Nürnbergben, amely kimondta, hogy sör kizárólag árpából készíthető, rozsból, zabból és búzából nem. És innen már tényleg csak pár évszázados ugrással érkezünk meg 1516-ba, amikor is Bajorországban a tisztasági törvénnyel deklarálták, hogy sör kizárólag malátából, komlóból, sörélesztőből és vízből készíthető.

 

Ezt követően még jónéhány újkori találmány segítette a sört világhódító útján, úgymint a pasztőrözés vagy éppen a hűtőgépek forradalma, hogy elérkezzünk napjainkba, ahol a sörfőzés sokadvirágzását éli. A technika vívmányainak köszönhetően a patinás régi söriskolák és márkák mellett gombamód elszaporodtak a kézműves sörfőzdék is, sőt egy -egy elvetemültebb sörimádó akár házi körülmények között is nekilátott elkészíteni otthon saját sörét.

 

Ha már nehezen bírod a tikkasztó nyári napokat és a fentiek olvasása közben megkívántál egy jó hideg sört, látogass el hozzánk a KIOSK-ba, ahol csapolt és üveges sörök széles választékával várunk.

NYITVA TARTÁS

Hétfő – Szerda 12:00 – 23:00
Csütörtök – Péntek 12:00 – 24:00
Szombat – 9:00 – 24:00
Vasárnap – 9:00 – 23:00

16:30-17:30 között konyhastop van a KIOSK-ban és cukrász részlegünk sem üzemel. Ez idő alatt ételeket és desszerteket nem szolgálunk fel az étteremben és a házhozszállítás is szünetel.
Az első rendelés felvételének ideje: 11:30. Kiszállítás indulása: 12:00. Az utolsó rendelés leadásának határideje: 21:15. Konyha zárása: 22:00.
Megértéseteket köszönjük!
© M15 Restaurant Kft. Minden jog fenntartva.
Made with ♥ by Meraki.