A kiosk jelentése – történelmi pillanatok következnek!

A kiosk szó a legtöbbek számára teljesen idegennek hat. A kiosk jelentése szerint magyarul vendéglátóipari helyiséget takar, fordítása egészen pontosan villaszerűen épített, főleg nyári forgalomra berendezett, kerthelyiséggel is ellátott bódé, pavilon jellegű vendéglő, esetenként cukrászda.
A szót - etimológiáját tekintve - tévesen török eredetűnek vélik a köztudatban. Maga a szó a perzsa kuszk szóból ered, mely török közvetítéssel került át a magyar nyelvbe az 1800-as évek elején. Ezt követően, a 19. század folyamán, Budapesten számtalan kiosk létesült.

Híres találkozási pontja volt a városnak a Várkert Kiosk. Az épület 1875-től 1882-ig épült Ybl Miklós tervei alapján és a Budavári Királyi Palotához tartozó kertek lezárásaként jött létre. Megépülésekor elsődleges funkciója azonban nem a szórakoztatás volt, hanem a vár vízellátását biztosító szivattyúházat rejtette magába.
1905-től aztán sokáig volt a budapestiek kedvelt szórakozóhelye, a két világháború közt is, sőt, még a II. világháború után is egy rövid ideig. A 80-as évekre mind színvonalban, mind az épület minőségét tekintve nem nyújtotta már a régi korok által képviselteket, így bezárták és hosszú ideig nem nyitotta ki kapuit. 

1872-ben kezdték építeni az Erzsébet téri Kioskot, Hauszmann Alajos tervei szerint, a mai óriáskerék helyén. A díszes neoreneszánsz épület alsó szintjén éttermet, a felső szinten pedig tánctermet hoztak létre. Eredeti formájában 1907-ig működött, akkor Vágó László és Vágó József alakította át a Nemzeti Szalon céljára.

Az egyik, vagy talán leghíresebb kiosk a Hangli volt, amely a Duna-korzó igen kedvelt találkozási pontja volt a Vigadó-téren. Nevét Hangl Márk osztrák származású, fiatalon Budapestre került vendéglősről kapta, akit maga Deák Ferenc segített hozzá közbenjárásával, hogy kioskot létesíthessen a Duna partján.
A vendégek a tér közepén található nyolcszögletű pavilon körül tölthették idejüket, az árnyat adó lombok alatt. Igazi oázisként működött az egység a gyorsan urbanizálódó Budapesten.

A hely a főváros sok előkelőségének adott szórakozási lehetőséget: miniszterek, lovas tábornokok, politikai képviselők, irodalmi nagyságok, befolyásos hivatalnokok, színészek és színésznők és a város hírességei, ismert emberei nagy örömmel látogatták az egységet. „Aki Budapest társadalmi életének külső részét meg akarja ösmerni, annak okvetlenül be kell néznie a Redoute előtti kioszkba, vagy ahogy közönségesen mondják: »Hangli«-ba. Ez a kioszk nagy specialitás a fővárosban” – írta Mikszáth Kálmán, aki frappánsan összefoglalta a hely esszenciáját.

A Duna-partján tehát régen is zajlott az élet és ez most sincs másképp: a KIOSK egysége a Március 15. téren a régi korokra jellemző, pezsgő és urbánus hangulattal várja minden egyes nap a kikapcsolódásra vágyó közönséget!