A gin neve vagy a francia genièvre, vagy a holland jenever szóból ered, mindkettő borókát jelent. Eredettől függően sokféle típusa létezik, de alapvetően kétféle gint különböztetünk meg. A desztillált gint hagyományos módon készítik: a szeszbe borókabogyót és egyéb fűszereket áztatnak, majd újra lepárolják. Ezután pedig esetenként tiszta alkoholt, kevés cukrot, és ízanyagokat adnak hozzá. A kevert gin készítésekor valamilyen semleges szeszt kivonatokkal vagy aromákkal ízesítenek. A gin alkoholtartalma az Európai Unióban legalább 37,5%-os.
A köztudatba való bekerülést az angoloknak köszönhetjük. A 17. század végén az angol kormányzat számos rendelettel korlátozta a francia brandy importját és szeszlepárlásra buzdította a hazai főzőket. Londont a 18. század elején valósággal elöntötte a gin és megindult az ital diadalmas hódító útjára. Az angolok és walesiek egy főre eső ginfogyasztása megnyolcszorozódott, ami évi 14 gallont, azaz 53 litert jelentett.
A gin méltó párja, a tonik, szintén az angoloknak köszönhető finomság. 1600 körül egy spanyol előkelőség elkapta a maláriát Peruban és az ott őshonos chinonfa kérgével sikerült meggyógyítani: a fa kérgét megszárították és finom porrá zúzták, majd gyógyszerként alkalmazták. Később sikerrel vonták ki az őrlemény aktív hatóanyagát, a kinint, melyet a gyógyászatban is alkalmaztak ezután. Az 1800-as években az angol hadsereg Indiában állomásozó tagjai szintén ezt kapták medicínaként. Ám mivel a kinin önmagában nagyon keserűnek bizonyult, elkezdték ihatóbbá varázsolni vízzel és cukorral, valamint nagy kedvencükből, a ginből is adtak hozzá és voilá: a gin-tonik megszületett.
A gin-tonik máig az egyik legnépszerűbb long drink, népszerűségének oka a frissítő íze és a gyors elkészíthetősége.
Ha igazán különleges gin-tonik koktélokra vágysz, jó szívvel ajánljuk neked itallapunk dedikált gin-tonik szekcióját, ahol különféle aromájú ginekkel és izgalmas tonikokkal, fűszerekkel találkozhatsz!